A párom dán, így amikor Magyarország és Dánia között kellett dönteni én a messzi északot választottam. Ilyen a szerelem, ez ellen nincs mit tenni. A páromért a világ végére is elmentem volna..., így Dánia nem is volt olyan messze.
Persze amikor ezt a döntést meghoztam, akkor még nem tudtam, hogy mi fog rám várni, egyáltalán nem gondolkodtam azon, hogy milyen az élet egy idegen országban külfödiként. Mit jelent feladni az eddig felépített kis életem Magyaroszágon (lakás-, gépkocsi-eladás, felmondás a munkahelyen), hogyan élem meg hogy a barátságok bizony néha megkopnak (hol az egyik, hol a másik fél hibájából), milyen érzés amikor nem az anyanyelveden kommunikálsz, hogy hiába a felsőfokú végzettség, bizony még egy takarítói munkát is nehéz megkapni, amíg nem tudsz az adott ország nyelvén....."ami persze teljesen érthető"... , de be kell vallanom ezeken a kérdéseken nemigen gondolkodtam. Bepakoltam szépen a kis böröndömbe és irány Dánia...
A párom szerencsére egyben támaszom is abban, hogy sikeres legyen a beilleszkedés. Töretlen energiával próbál dánul tanítani és bátorítani. Több-kevesebb sikerrel. Erről majd még később bővebben írok...
Èn pedig arra gondoltam nekikezdek egy blognak egyrészről, hogy az otthoniak lássák mi van velem, másrészről talán az én élményeim, tapasztalataim segítenek azoknak akik hasonló cipőben járnak és egy idegen országban próbálnak boldogulni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése