Jó napok, rossz napok avagy....ha szivárványt akarsz látni el kell viselned az esőt is

Egy tegnapi e-mail késztetett arra, hogy ezt a posztot megírjam.... visszahallom, hogy sokan irigyek rám, de emellett azzal nyugtatják magukat, hogy biztosan nem is olyan jó az életem mint ahogy én azt mondom. Higgyétek el felesleges energiapocsékolás. Mindenkinek a saját boldogságán kellene dolgoznia, abba fektetni az energiát, szerintem megtérül. :)

Mindenkinek vannak jó és rossz napjai, ìgy nekem is. Problémák adódnak az életben , de ezeket nem problémaként, hanem megoldandó feladatként próbálom kezelni. 

Az élet itt sem habostorta.....vagy mégis??? Az irigyek megnyugtatása véget....volt néhány mélypontom nekem is, amikor sokáig nem találtam munkát, amikor elvesztettük a babát, amikor sokszor nem értem, hogy mit hablatyolnak a népek errefelé ( hozzáteszem néha még ők maguk sem értik, hogy mit mond a másik, mert annyi itt a dialektus :)) ) és néha persze legszívesebben a szoba legtávolabbi szegletébe hajítottam volna a dán nyelvkönyveim, de ezeken tovább kell lépni és dolgozni azon, hogy jobb legyen. Hogy hogyan??? Èn sokat sétálok a természetben, mert gyönyörű, meditálok, kreatívoskodom és rendezgetem a kis családi fészket. Illetve nem utolsósorban egy nagyon jó ember van az oldalamon...és most lehet irigykedni ;)))

Ahogy az ember éli a kis életét, új barátokat szerez és elveszít néhányat a régiek közül az évek során. Úgy gondolom, ez teljesen természetes, hiszen az emberek változnak, változik az érdeklődési kör, iskolát, munkahelyet váltasz, netalántán messzire költözöl. Az igazi barátságok persze megmaradnak, de azok is változnak, hol szorosabb, hol lazább a kapcsolat. Vannak emberek akik beszélni szeretnek, vannak akik e-mail-ben szeretik tartani a kapcsolatot és ott vannak a chat függők. Èn az e-mail preferálom, de ha éppen ráérek nem probléma a skypos telefon vagy a chat sem.

Ennek a blognak is az volt a célja, hogy ezen keresztül talán azok is nyomon követhetik az életem, akiktől egy kicsit távol kerültem és köszönöm az igaz barátoknak akik megmaradtak mellettem. :)

Halkan jegyzem meg, hogy a barátság utcája kétirányú, tehát nem kell mindig arra várni, hogy én mikor jelentkezem.... :)